Jövő héten leszek 14. hónapos. Nálunk, ilyen korban még hónapokban számolnak az anyukák.

Az én anyukám, akit anyucnak hívok nagyon büszke rám. Odavan, hogy ilyen idősen már egész jól beszélek. Jóideje mondogatom az "ement" szót, amit bármire a világon érteni szoktam, ami csak távolodik, vagy elfogyott. A "tatto" a kedvenc mezőgazdasági gépjárművem; ugyanebbe a kategóriába sorolhato a "te", ami teherautó.

Van a szótáramban "fa", ami ugye egyértelmű?! Ha azt mondom "pacs", akkor nyújtsd a kezed pacsira! A kacsák hápognak, és a rigót szám elé tett ujjal cssssüüüü hangzattal figyelem az ablakban. Imádom a piros-apró-kerek gyümölcsöt, ami "mee", és a szintén kerek-pirosat, ami "ama". Apa-apa, mama-mama, tata pedig tata.

A legkedvesebb havarom, akit anya néha megfőz, mert szerinte büdös - szerintem meg nem! - na Ő a "nunuc".

És persze mondanom sem kell, hogy milyen okos vagyok ;)

Csudadolgok történnek ezen a világon! Egy éves vagyok és járok! Ilyen gyorsan? Hát ezen nem kell csodálkozni, mert nagyon erős kislegény vagyok én, Boldizsár. Első lépéseim után hamar megízleltem, hogy milyen jó is oda menni, ahova szeretnék!

A szavakkal is barátkozom. Még halandzsázok, de anya sok mindent ért. Mert szépen fejezem ki magam. Tudom már, hogy mi a cumisüveg teteje, hogy elbújik a rigó, vagy bármi, ami egyszer csak eltűnik a szemem elől.

Finomabbnál finomabb falatokkal örvendeztet meg az anyukám. Bátrabban adja és próbálja, amit csak lehet. Persze a reggeli-esti tejcsi még jöhet. 

Szülinapomra kaptam tortát, amit megfúrtam. Apa fújta el a gyertyámat és kívánt is, mert ez a szokás. 

Mára már nagyon megy nekem, sőt! lassan két hónapja mondogatom, hogy ott-ott-ott. Ez nagyjából mindenre értendő. A többiek meg majd kitalálják mire is gondoltam... jó játék, mi?

Kipróbáltam ezt a járás dolgot. Először anya fogta a kezem és úgy lépegettem, majd mindig találtam valami kapaszkodót. Aztán tegnap - 2009. február 25-én - kapaszkodás nélkül elindultam!!! Izgalmas ez a dolog. Kicsit még libegek, rengek...anya szerint szambázok, de majd ügyesen megtalálom az egyensúlyom és nyárra már szaladgálok, hihihi.

Az van barátocskáim, hogy a kommunikációban lépegetek előre. Mostanában, kb 1-2 hete elkezdtem használni egy segítő szócskát, mellyel kifejezem, hogy látok valami érdekeset, vagy oda akarok menni megfogni, vagy megrágni....vagy bármi.

Ez a szó az ooottt-ott-ott-ott. Hozzá a mutatom is, hogy mire gondolok az ujjammal. Imádják a szüleim!

Anya nagyon lemaradt az írással. Próbáltam neki elszöszörögni, hogy soha nem lesz nagy író, ha nem ír! ugye?

De azért azt is tudom, hogy sűrű napok voltak: készülődés a karácsonyra, lakáseladás, karácsony, lakáseladás, lakásvétel, síelés.

Most meg már a költözést várjuk.

A karácsony, az első karácsonyom mozgalmas volt. Sok-sok játékot kaptam, mindenféle zenélőset, meg gurulósat. Meg ezt-azt, amit anya lábamra húz, meg a testemre. A karifa nagyon izgi. Finom illata van és kis tüskök állnak ki az ágakból. Akárhányszor közeledtem, anya szólt, hogy szúrós. Nem tudom mit jelent, de azért én is mondogattam. Kriszta, Gabó meg a többiek meg is döbbentek, mikor kinyögtem a konyhában. Először néma csend volt, aztán nevettek.

Manapság egyre többet nyüzsgök, lazán felállok, és persze mint a nagymenők egykézzel kapaszkodok. Kapaszkodással már a lábaimon eljutok olyan helykre, ahova szeretnék menni. Sőt a síelélsen, mert a múlt héten ott is voltam, felmásztam az ágyra. ERős vagyok, Szendrei tata törperősnek hív. A Batki tata már hiányzik, őt január elején láttam, de majd a jövő héten bepótoljuk a piszézést, mert megyünk Szegedre.

Evés terén egyre bővül a palettám: ma például joghurotot reggeliztem kiflivel. Anya főzi nekem a finom falatokat, és eszem is, csak mindig van valami érdekes, amit nézegethetek, úh nehéz engem etetni, forgolódok.

Csütörtökön jön Andris haverom, meg a Kemami. Jó lesz, várom őket nagyon!

A valóság és a fikció elegyét kell valahogy kifundálni. Mert mégiscsak védeni kell annak a szeretett személynek a magánszféráját és személyiségi jogait, aki az alapanyagot szolgáltatja. Na ezeknek a technikáknak az elsajátításához kell a szépíró mesterkurzus.

Ma több minden kóstoltam. Sárgaborsó főzelék és mandarin. A doktor néni meg azt mondja, hogy már ehetek töpörtőt is, mire anya említette, hogy az jó, mert nemsoká lesz disznóvágás. Ezeket még nem értem, de ha hamiról van szó, akkor nem baj!

Csirbiri csiribiri zabszalma, négy csillag közt alszom ma.... anya szokta ezt énekeli nekem, szeretem is, vidám kis nóta. De ma Halász Judittól hallottam, ugyanis elmentünk a kemamival meg Andrissal a szegedi koncertre. Ajándékba kaptuk a meghívást, a Télapó küldte.

A Halász Judit fogalom a gyerekvilágban. Már akkor énekelt a gyerekeknek, mikor anya kislány volt. Mesélte is Zsuzsa mama, hogy amikor anya 4 éves volt, őt is elvitte koncertre. Sőt lemezek is vannak, amiket majd hallgatunk, mert a mama megcsináltatta a lemezjátszót a Nyuszi bácsival, aki apa villanyszerelő ismerősbarátja, akit mindig Főnöknek hív.

Na de a koncert. Jó sok gyerek volt, mind nagyobb, mint én és nagy hangzavar is volt, ezért nekem is kiabálnom kellett, hogy hallja a Jutka néni itt vagyok. Tapsoltunk és énekeltünk az anyával, meg még a lábán táncoltatott is. Hú de jó volt! És képzeljétek a Halász Judit arról is énekelt, hogy amikor anya kicsi volt, már ő is hallgatta. De azt nem értem, hogy ezt honnan is  tudja? :)

Amióta - múlt hét kedd - gyakorlom a felállást, egyre többször hozom anyára a frászt. Nagyon figyel rám, mert néha olyan riszát nyomok, amilyet nem is gondoltam, hogy akarok. Risza-risza-risza. Az ágyamban meg azt szoktam csinálni, hogy miután felkapaszkodtam a rácsokon keresztül, az egyik kezemmel tartom magam, majd leguggolok felveszem a szamárt, vagy a vízilovat - amelyiket érem a számba tömöm, és visszanyúlok a másik kezemmel, hogy így már biztosan tartsam magam. És akkor elkezdek rugózni. Húúúú de jó móka ez!

Ma megint egy újabb programban vettem részt, ami tetszett, csak a végére már untam, hogy folyton ülni kell a kocsimba.

Anya, Kriszta és én elmentünk az Ikeába, hogy karácsonyi előkészületeket csináljunk. Plusz kellett a lakásba is egy-két praktikus meg védelmi - ez persze miattam, mert ezerrel nyomulok, ma például már úgy felkapaszkodtam a kanpéra, hogy állva köszöntem el apától, mikor reggel dolgozni indult - dolog. Sok érdekes és színes dolgot láttam. A legviccesebb pedig az volt, mikor a vásárolt cuccokkal megpakolva elindultunk haza. Volt két szatyor, persze telerakva, aztán volt egy becsomagolt polcszerűség, majd volt egy kép és hozzá keret, amit Krisz becsomagolt és -kötözött. Anya jobbnak látta azt a vállára tenni, mint kézben hozni, így viszont olyan volt, mintha szárnyai lettek volna. Ő azt mondta úgy néz ki, mint valami montmartre-i festő, aki a bárhol felbukkanó vevő reményében mindenhová magával hurcolja remekműveit.

A hazaút nyűgös volt, mert én nyűgös voltam, a csomag sok volt és nehéz és mindenkibe és mindenbe beleakadt. Végül azért sikerrel hazaértünk. Pancsi, tejcsi, alvás....na az nehezen sikerült...

Ne is haragudjatok, hogy csak most írom le szombati élményeimet, de azóta is annyi dolgom volt, hogy időm se volt rá.

Szóval az elmúlt szombat - november 15-e - az elsők napja volt számomra. Kezdjük azzal, hogy Andris cimborámnál Szegeden már sokat hallgattam az Alma együttes nótáit, és anyával is hallgattuk már az almamániát a netről. (Tudjátok van egy oldal, az egyszervolt, ahol dalok, mesék, versek, diák találhatók és a zeneszámok között ott van ez is.) Na a kermami és anya megbeszélték, hogy néznek egy koncertnapot és meghallgatjuk ezt a három fickót élőben is. Sikerült is időpontot találni a Millenáris parkban, ahol rendhagyó koncertet adtak. Ugyanis az új albumon előadnak három olyan dalt, amit a Bródy János írt, aki anya nagy kedvencének (István, a király) egyik szerzője is. Ő volt a vendég, aki miután véget ért vele a beszélgetés beült a gyerekek és anyukák-apukák közé és hallgatta az Almáékat. És hát pont mögénk ült. Aranyosan az orrára tolta szemüvegét és felette pislogva, mosolyogva jól érezte magát.

Andris cimbi sokat táncolt, ugrált, jól kifáradt. Na majd nemsoká én is ugrabugrálok vele. Remélem fogja majd a kezem és együtt bulizunk.

A koncert után felmentünk Petihez az étterembe, Budára. Ott voltunk a mi családunk, Andris családja, de Domi nem, mert Ő a mamáéknál maradt Szegeden, aztán Kriszta a pesti pótmamám, akkor még Roli, aki nemrég jött haza látogatóban Mexikóból, meg még Vöri, apa haverja, meg Garnás, akinek most született Botija. Hú! jó sokan voltunk és finomakat ettünk. Én például anya brokkolis tésztáját csirkehusival, nyami. De nem is igazán volt étvágyam, mert annyi látnivaló volt, és sok nevetés meg beszélgetés, amit jó volt hallgatni.

És hát aznap, hogy ne csak első éttermi jelenlét élményem legyen, ettem egy kis sültkrumplit. Nyugi! csak egy kis szál volt, azt is a felénél meguntam, túl sokáig tartott csócsálni. De azért érdekes volt.

Mire hazaértünk jól elfáradtam, még a fürdés is kimaradt: egyből tejcsit kaptam és irány az ágy. Anya boldog volt reggel, mert végig aludtam az éjszakát és jól esett neki a tejes alvás. Kért engem, hogy máskor is csináljak ilyet, hogy néha tudjon pihenni kicsit. Hát figyu anyu! ilyen komoly programok kellenek és akkor alszok, mint a tej! :)

Múlt hét szerdán elindultam. Végérvényesen. Mostmár nincs, amiért, ha akarok ne menjek el. Szép teljesítmény egy 7 hónapostól igaz? Anya elkezdte körbebástyázni a teremet, mert néha még eldőlök, vagy leboxolok valami keményet és az igen fájni szokott. De gyoran elmúlik, mert anya puszija gyógyít, gyógypuszi.

Azt még el kell, hogy meséljem, hogy mostanában van még valami, amivel szédítem az őseimet. Sziszegek. Rájöttem, hogy ha levegőt kifelé úgy fújom, hogy a nyelvemmel akadályozom, plusz a fogaim is szalonnák....sssssssssssssssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz. Ez lesz belőle.

Azt el is felejtettem mondani, hogy a beszélgetést is gyakorlom már; ezek a szófordulatok vannak a repertoáromban:

ba-ba-ba-ba

ta-ta-ta-ta

vá-vá-vá (ez akkor igazán vicces, mikor négykézlábra ereszkedek és előre-hátra ringatózok, vagyis kiskutyázok)

voooáááá

bffffüüü

het-te-te-te

Ja! és tudok énekelni is. Amikor anya a kedvenceimet énekeli, vagy teszi be a lejátszóba, mindig dünnyögök rá. Néha még alvás előtt is szoktam.

Azt el is felejtettem mondani, hogy a beszélgetést is gyakorlom már; ezek a szófordulatok vannak a repertoáromban:

ba-ba-ba-ba

ta-ta-ta-ta

vá-vá-vá (ez akkor igazán vicces, mikor négykézlábra ereszkedek és előre-hátra ringatózok, vagyis kiskutyázok)

voooáááá

bffffüüü

het-te-te-te

Ja! és tudok énekelni is. Amikor anya a kedvenceimet énekeli, vagy teszi be a lejátszóba, mindig dünnyögök rá. Néha még alvás előtt is szoktam.

Éppen ma vagyok 7 hónapos. Ezidáig a világ a számomra nem is olyan vészes: az anyukám mindig velem van és jókat nevetünk, általában rajtam, mert ahogy Ő mondja vicces figura vagyok.

Szóval most, hogy már betöltöttem a hetet kipróbáltam a mászás funkciót. Egyelőre négykézláb ringatom magam előre-hátra (néha még orra bukok, aminek sírás és anyához bújás a vége) és hangokat adok ki, valahogy így: vavava. Ezért mondja anya kiskutyázásnak ezt a "produkciót". Kicsit azért fárasztó ez a művelet, úgyhogy időnként behasalok a játszósszönyegem ívei alá és a lábamat kopogtatom a padlón. Ebben nagyon laza vagyok: csak az egyik lábammal kopogok.

Hogy miket eszik egy ilyen nagyfiú, mint én? Hát nézzük csak: ma például a keresztmami zöldségleveséből készült pépet ettem, amiben volt karalábé, karfiol és durum tészta. Pici petrezselyemmel volt ízesítve. Ettem már banánt is, ami újdonság volt, ja! meg szőlőt. Ezt anya meghámozta és kimagozta, nekem csak a húsát kellett elmancsiznom. Apropó hús. Ugye már ez is volt az étlapon, különféle zöldségekkel kombinálva. Legjobban a brokkolival szeretem.

A kedvencem a körte köleskásával vagy keksszel.

Hát így! Aztán hamarosan Peti elkészíti a privát blogomat, ahová a fotóimat is feltöltöm. Akkor fogjátok majd igazán látni, milyen kiskoma vagyok.

Az van pajtikák, hogy néha akadnak sürgős dolgok az életemben: például nagyon gyorsan szeretném elérni az ágy másik végében sárgálló a fejemnél is nagyobb méretű tornalabdát, amivel anyának kellene naponta minimum kétszer gyakorlatozni. Ezért a haladásomat próbálgatom fejleszteni úgy, hogy a lábammal nyomom magam. Egyelőre anya szerint kukac vagyok és jobbra-balra dőlve próbálkozok előre jutni. Ezt viszont nagy sikerrel. És közben anya rettenetesen boldog, mindig azt látom, hogy mosolyog és még a szeme is csillog. Mi csillog benne?

Október 22-én, szerdán megkóstoltam a csirkehusit. Jani tata a piacról hozta, és azt hallottam, hogy ez nem is csirke, hanem jérce. Az meg mi? Na mindegy finom volt. Zsuzsa mama készítette el, krumplival, anya meg még tett hozzá nekem pár karika répát. Aztán jó nagyot aludtam, teljesen tele volt a pocim.

Azóta is már ettem husit, anya brokkolival egészítette ki. Kicsit nehezebben kakilok tőle, ezért is nem ehetem mindennap. Pedig Zsuzsa mama azt mondja, hogy mindennap kellene ennem. Hát én majd úgy csinálom, ahogy anya mondja, mert nekem az a jó, mégiscsak Ő az anyukám...

A múlt itt lebeg, folyton. Egy filmben, egy képben, egy érzésben, egy gondolatban. Annyi mindent szeretnék megtudni. Mégis bátortalan vagyok. Pedig "csak" kérdezni kellene.

Miért voltál Boka? és Holló, miért Holló? és Dudus, Ő miért?

Mielőtt anyát megismerted voltak más csajok?

A nagymama? Milyen volt? A képeken szépnek látom! És belül milyen volt? Mit szeretett az életben? egy asztalterítőt? egy könyvet? egy kanalat? és mi lett vele?

A tanyán milyen volt az élet? mivel játszottál? amikor libapásztorkodtál, hogy telt a gyorsabban az idő?

rengeteg kérdés...mint egy kisgyerek. lehet, amíg ezeket meg nem tudom és értem a szüleimet nem ismerem.