Jó-jó ez a folytonos pörgés, de azért jó lenne már pihenni is, nem munkával, vagy tanulással, vagy bármilyen más agymunkával terhelni magam, hanem egyszerűen kint lenni valahol a zöldben, egy pléden feküdni, nézni a felhőket, hátha akad maci vagy kisnyúl alakú. És jó lenne, ha ott lenne, akivel jól érzem magam, és nem járna a szám, csak kinyúlnék, vagy éppen bújnék. Nade! eljön mindennek az ideje. Holnap sutána lenyomom a tanúsítást, aztán kis romantika 3 napig. És amíg ő teker, addig én tanulok, micsoda egyezség! igazi kompromisszum.

A munkaidő lejárt mán rég, de én még sovizok. Azér' délutánra elkezdtek vándorolni a gondolatkáim erre-arra. Lepasszolnám már valamelyik kupecnek a bizonytalansági mutatómat, hátha az tud vele valamit kezdeni, mert én nem. Önmagam megismerése nem olyan eccerű dolog ám. Sokszor magam sem tudom, hogy mit akarok. Egy amiben biztos lehetek a megérzéseim és az érzéseim; ezek nem szoktak megcsalni. És talán biztatólag hat rám ez is:

Jó ez a város, szeretem. Minden apró unalmával és zavarával együtt. Az újonnan parkosított Széchenyi tér impozáns hangulatot ad mindenkinek egy igazi Borfesztiválhoz. Jól meg is hülyültek az emberek. Magam nevében annyit mondhatok, hogy még soha nem dőltem el a "pezcukortartó" szobor mellett a fűben, és még nem mentem úgy munkába, hogy azt sem tudtam életben maradok-e, és még soha nem tartottam kínzó másnapossággal értekezletet számomra vatta idegen embereknek - ehhez képes fasza voltam, mondták!

Örülök, hogy elkezdtem az életem más irányok felé fordítani. Mennyi jó dolog van Sz-on túl is. Hát tényleg! El vagyok kavarodva az új élményeimtől, és tomboló energiákat érzek az ereimben, melyeket a hétvégéken szabadít fel az együttlét. Kezdem elengedni magam, de az ismeretlent még csak tapogatom, és a csigaház is még a hátamon van, hogy bebújhassak, ha veszélyt érzek. És persze nem gondolkozok.

Cirka 2 és 1/4-ed nap alatt annyi energiát gyűjtöttem be, hogy ezt az elég kemény hetet ki fogom bírni. Egy éves munkám "vizsgája" következ' e hét végén! Hajrá Poochie, meg tudod csinálni!

Tegnap megtörtént a csoda: nem mentem munka után a csavargyárba, hanem leültem és tanultam. Fél 6-tól este 10-ig nyomtam. Na azért szenvedtem is közben. Kornél a távolból, az éteren át felelősségteljesen bíztatott, mint egy gyereket az apja, hogy ne kínlódjak már, mert azért megy nehezen. Igenis fogadjam el, hogy most hajtósan tanulnom kell. És különben is szeretem ezt a nyelvet, úgyhogy vidáman-könnyedén kellene hozzáállnom. Igaza van. Mi lenne, ha itt lenne, és személyesen bíztatna.... hmmm

Keresztapa ahogy vesszük jól van. Kapott még egy esélyt a sorstól. De nagyon kell neki vigyázni, a szive tropa. Ha nem hívjuk azonnal a mentőt talán már nincs köztünk. Jaj ne! A kórházban jobban figyelhetnének rá, olyan kába a nyugtatóktól, hogy reggel egyszerre vette be az egész napi adag gyógyszerét! Nem létezik, hogy egy súlyos gonddal kezelt betegre nem tudnak odafigyelni. A gyógyszerek tompítják a tudatát, másként, hogy keverné össze a kórtermet és az ágyat, ahol kezelik. Kérlek téged "Öregúr" odafent a nagy karosszékedben, figyelj és vigyázz rá Te!

Tárcsázok: 00-424798, brrrrr-brrrr-brrrr: Jó napot Kívánok Micimackó Alapítvány! - Jó napolt kívánok! Ez nem a Fókusz Könyváruház? - Sajnálom én csak Micimackó Alapítvány ügyben tudok segíteni, biztos jó számot hívott! - Szerintem igen, illetve,...ja! 424789 elnézést. hm BATKI! annyira jót röhögtem magamon, de legalább tudom, hogy van Micimackó Alapítvány.

Néha úgy érzem idétlen a szituáció, de azért tárcsázom a számát és felhívom, gondolván örül neki. De a telefonbeszélgetéseink, melyek nem is igazán beszélgetések, hiszen hogyan is lehetne 5 perc alatt beszélgetni rendesen, namind1, szóval furcsák ezek a telefonok. A múlkor ő is mondta, hogy olyan távoli vagyok, amikor telefonon beszélünk, fizikailag és szerintem lelkileg is. Aztán még itt vannak a levelek; szeretek írni neki, és kislányos várakozással tölt el, amíg nem prüttyent a gépem, hogy levelem jött....

A szerelmes galambok az ablakom alá fészkeltek, turbékolnak......

Soha nem értettem, hogy miért kell a villamos elé kanyarodnia az autóknak. Hát nem látják, hogy jön a sárga doboz? És nem hallják azt az égbe kiáltó csillingelést, amitől ordítani tudnék? Miért nem figyel senki?

Á! nem is bosszantom magam, mert úgysem tudok rajta változtatni. Amin viszont tudnék, hát az öléggé nehezen megy. Vigyázzon mindenki, aki hagyja magát évekig befolyásolni, és döntésképtelenné tenni, mert nagyon zavarban lesz, ha végre valaki elkezd felfigyelni rá, sőt figyelmes lenni rá. Hogy tudnak változni a dolgok! és ezen miért csodálkozom, nem tudom; hiszen minden mindig változik.

Odavagyok! így egybe. Szeretem a könyveket, és tegnap kaptam egyet. Nem is akármilyet: La Fontaine állatmeséit,en francais, ja és Chagall illusztrációkkal. hm! Egész este vigyorogtam az érzéstől, amit keltett bennem. Figyelmes a srác: múlt héten betévedtünk egy könyvesboltba, ahol ezt kerestem, de nem volt. Erre ő hozza nekem...

Jó lenne már megszabadulni a gátlásoktól, és élvezni, hogy igenis jó dolgok is történnek velem. Mekkora hülyeség, folyton zavarban vagyok attól, hogy valaki figyel rám, és meg akar ismerni, és vonzódik hozzám, és különben is. Még hányszor fogom hallani: "ne gondolkozzál, éljél!".

Gratulálni tudok csak magamnak, hogy mennyire visszaesett a teljesítményem - valahol 60 % körül mozog. De ha az ember demotivált állapotba kerül egy tőle független esemény miatt, amiben hibásnak kiáltják ki, akkor ez érthető. nem? Igenis én lojális vagyok, építem a rendszert - ráadásul nemis akárhogyan! Jó ez kicsit szerénytelenül hangzik, de az eredmények engem igazolnak. Ehhez képest igazságtalanul bántak el velem. Na nembaj! Egy egy kemény lecke volt, eszembe fog jutni; és végre eszembe vésem: ne szólj szám, nem fáj fejem.

Mekkora BOSZORKÁNY vagyok! Mindig is mondtam, hogy nincsenek véletlenek...

Kérdezem a titkárnőt, hogy a ticket restaurant bónok meg érkeztek-e, mer'hogy múlt héten volt fizetés, és ilyenkor kapjuk ezeket is. A válasz "NEM" volt; rá meg csodálkozás. Másodperc töredéke múlva kopognak a titkárság ajtaján: belép a szállító cég embere, na és mit hoz?.. .hát azt.

És még egy csemege vasárnapról. Kornéllal mentünk ki a vonathoz. Eccecsak felbukkan Husi, akivel hetek óta nem tudok összehozni Szegeden egy találkozót. Másolt nekem egy G.M cd-t, amit egyébként azóta sincs meg, mert Pista barátom szerelmesérzése közepette, elfeledte, hogy hová tette. Szóval Husinak (aki becsületes nevén Szilárd, csak egymást hívjuk így) ígértem egy répatortát köszönetképp, de még nem jött össze. Persze Pesten sikerül találkozni. Namindegggy! Mondom Kornélnak, hogy van egy sanszom rá, hogy közel fogunk ülni egymáshoz. Mit közel! EGymás mellé szólt a jegyünk. NO KOMMENT! de véletlenek nincsenek. JÓ?!

Végre süt a nap! és végre rávettem magam, hogy írjak. Bár rengeteg a dolgom, de most nem érdekel.... pár perc erejéig.

hm...Kornél. Érdekes. Jó pár éve ismerjük egymást, és mégsem. Az ismeretség sokrétű dolog. Addig, amíg igazán fontos dolgokat nem tudok meg egy másik emberről, bizony nem jelenthetem ki, hogy ismerem. Szóval felfigyelt rám. Hogy milyen apropó révén azt nem mondta. Azt viszont igen, hogy hamar ítélkezett rólam. És most ő van legjobban megdöbbenve, hogy valójában milyen is vagyok. Örülök is meg kicsit nem is. Örülök, hogy itt van a közelemben egy ember, aki érdemesnek talált arra, hogy megismerjen. És kicsit nem, mert valószínűleg, ha ő félreismert, akkor azt mások is teszik, akkor viszont van valami elemi zavar a viselkedésemben, ami félrevezető. Na de majd fejlődök, végül is az élet folyamatos tanulási folyamat.

" Ne gondókozzá Batki" - ez a legjobb tanács, amit a barátaim adhatnak ezidőtájt. És tényleg, nem kell mindig gondolkozni, élni kell, sőt átélni a dolgokat, amik velem történnek. Legyen az jó, vagy rossz. Miki mondta két hete, amikor kiborultam, hogy ha az ember nem éli meg a rosszat, akkor nem tudja értkelni a jót.

izé... de furi. Azt írok, amit akarok, és akkor amikor csak jól esik. Tényleg mindennek eljön az ideje, ez már nemcsak mondom, de el is hiszem. Tegnap, nem! ma megint ékes bizonyítékát kaptam ennek. Hát ezért a legnehezebb dolog a világon a türelem. És a türelem rózsát terem. Nem is, inkább levendulát. Merthogy tegnap rég idők óta szeretett virágom egy kisbokros példányát kaptam Pistitől. És pont most, amikor Gabival kidobtuk, hogy "csírázás" időszakában vagyok és ültetnem kellene valami. Úh, megkértem a papámat, hogy hőn szeretett és nagy gonddal ápolt kertjében jelöljön ki egy helyet, ahová én önkényesen elültethetem a levendulámat. Örült is neki mondván - a maga morcos hangnemében: " a levendula elűzi a hangyákat!" Aki kertes házban lakik tudja, hogy a hangyák még a biológia órán tanultaknál is leleményesebbek. Egyszer én is majdnem hangyás lekvárt ettem.....